Amíg láthatatlanok vagyunk mindenképp szeretnénk, hogy figyeljenek fel ránk. Amint észrevesznek, rögtön visszavonulnánk az árnyékba. (Legalábbis legtöbbünk)

Én szinte mindig szürke kisegér voltam, a barátaim között én voltam a pótkerék. Gyakran fordul(t) elő, hogy fel sem tűnik másoknak, hogy ott vagyok. Nem túl jó érzés amikor tényleg nem vesznek észre és átmennek rajtam (szó szerint).

Egy kirándulás alkalmával beszélgettünk egy felsőbb évessel, aki szinte mindegyik osztálytársamra azt mondta, hogy látta már. Viszont engem állítása szerint még sosem látott. Mondjuk nem lep meg. A legtöbb szünetben még a helyemet sem hagyom el, nemhogy az osztályt. De akkor is, ne már, hogy még egyáltalán nem látott.

Régebben voltam olyan táborban, hogy a más iskolából jövő srácok már második nap tudták az összes lány nevét, természetesen az enyémen kívül. Én csak a „fehér pólós lány” maradtam. (Ma már fel sem ismernek fekete pólóban). Újságíró szakkörön az egyik srác „buszvárós lánynak” hívott és nehezen hitte el, hogy tényleg egy suliba járunk, mert előtte még ő sem látott.

Régebben sokszor akartam kikerülni ebből a szürkeségből, de amikor tényleg sikerült rájöttem, hogy nem nekem való a rivaldafény. Így továbbra is maradtam az árnyékban, viszont sikerült felfedeznem annak előnyös oldalát is. Itt mindegyik pont csakis a saját tapasztalatomból származik.

1. Ritkábban hívnak ki felelni

Mivel én alapból is a stréber/tanárkedvence kategóriában voltam így még ritkábban hívtak ki felelni, vagy táblánál feladatot megoldani, mint egy átlag diákot. Aki viszont mindig középpontban volt, lehetett bármennyire jó vagy rossz tanuló észrevehetően gyakrabban hívták ki felelni.

2. Mindegy hogyan nézel ki

Lehet, hogy épp rossz napod van és kócos a hajad, vagy leetted a pulcsid, de a láthatatlanságnak nagy előnye, hogy ez senkinek sem fog feltűnni. (Jó azért, ha már egy madárcsalád is beköltözhetne a hajkoronádba azt azért észreveszik)

3. Mondhatsz/csinálhatsz hülyeséget

Nyugodtan megteheted bármelyiket (persze azért ne marha nagy baromságra gondoljunk), hiszen lehet mások észre sem veszik, vagy ha észreveszik akkor is hamar elfelejtik.

4. Békén hagynak

Akár otthon, vagy iskolában, ha nem te állsz a figyelem középpontjában, akkor békén hagynak.  Nyugodtan csinálhatod, amit akarsz, nem fognak közben megzavarni. Sokszor azt se veszik észre ha különvonulsz.

5. Könnyen a frászt hozod másokra

Jó, ez lehet másoknak nem jelent akkora pluszt, mint nekem. Én kifejezetten élvezem amikor odalopódzom valaki mögé, láthatatlanságom révén pedig senki nem vesz észre, így könnyedén meg tudom ijeszteni az emberkét.

6. Tudod kik az igazi barátaid

Valószínűleg azok, akik nem vesznek észre társaságban, vagy csak akkor figyelnek fel rád amikor bajuk van, nem igazi barátok. Azok, akik tényleg a barátaid még akkor is figyelnek rád amikor egy nálad látványosabb személlyel/társaságban vannak, sőt próbálnak úgy bevonni a beszélgetésbe, hogy a másik fél is tudomást vegyen rólad.

Ez most egy lényegesen rövidebb bejegyzés volt, arról, hogy én hogyan élem meg hogy mások mellett észrevétlen vagyok. Nem valószínű, hogy mindenki másnak is ezek jelentik benne a pozitívumot, de én ezek miatt szeretem ezt a helyzetet.

Egyre többször látom, hogy a képmutatás majdnem olyan természetes az embereknek, mint a lélegzés. Megpróbálok ebben a bejegyzésben én nem az lenni, pedig a való életben én is az vagyok. Ahogy mindenki más is. Igen, biztos vagyok benne, hogy valamilyen szinten még te is aki éppen ezt olvasod.

Számomra ez kifejezetten idegesítő dolog, (akkor is amikor éppen én magam vagyok képmutató) és szerintem sok más embernek is. De miért csináljuk ezt? Miért lenne nekünk ettől jobb? Szerintem így próbáljuk elhitetni magunkkal és a nagyvilággal, hogy mi jó emberek vagyunk. Még akkor is amikor épp nem vagyunk azok. Mi mégis mások elismerésére vágyunk (vagy legalább szeretnénk elkerülni a megvetésüket). És én ennek ellenére is próbálom azt bizonygatni, hogy nem érdekel mások véleménye. Persze, hogy érdekel, mint ahogy mindenki mást is, csak más-más mértékben. Végülis így vagyunk összerakva. Ezért képesek vagyunk különböző viselkedésformát felvenni a különböző emberekhez.

Amíg a másik rá nem jön arra, hogy nem a valós énünket mutatjuk addig az esetleges lelkiismeretfurdaláson kívül nincs nagy gond, az igazi problémák akkor lesznek, ha a másik rájön. Elég nagy csalódásokat tudnak ilyenkor okozni az embernek. Eddig én próbáltam ezt, hogy csalódjak másokban figyelmen kívül hagyni. Még most is úgy gondolom, hogy bizonyos mértékig elmegy (hiszen, mint említettem valamennyire mindenki képmutató), de vannak olyan szituációk, amiket én is soknak tartok. Például, ha valaki szinte már idegesítően sokszor kiemeli magyarságát, de a Himnuszt nem tudja telefon nélkül végig állni. Vagy amikor valaki nagy motorosnak vallja magát, aztán egy évben kétszer jó, ha felül a motorra. Vagy a divatrockerek, akik csak addig hordanak bakancsot, bőrdzsekit és zenekaros pólót amíg divatban van, ilyen zenét meg aztán pláne nem hallgatnak. Mondjuk még ezek is olyanok, amiket egy darabig el lehet nézni. Viszont a legnagyobb pofátlanság és képmutatás szerintem, amikor megtudod, hogy kibeszélnek a hátad mögött, úgy, hogy tudod a szemedbe nem mondaná. Főleg, ha ezt egy számodra fontos személy teszi.

Szörnyű érzés amikor valakiről, akiben megbízol kiderül, hogy teljesen más, mint amilyennek gondolod. Amikor még ha néha nehezedre is esik, de kedves vagy vele erre azt hallod vissza, hogy elszidott mindennek. Nem mondom, hogy repesnék az örömtől, ha a szemembe mondaná, de valamivel mégis jobb lenne, mint ez. Velem személy szerint kedves, néha kissé semmilyen, de egyáltalán nem olyan, mint aki gyűlöl. És mégis így van.

Másik kedvencem, amikor valaki „minta barát” és ő aztán tökéletes és mindent jól csinál. Aha, persze. Ez csak szerinte van így, mert általában addig nem jut el, hogy meghallgassa a másik problémáit, vagy ha esetleg meghallgatja konkrétan leszarja. Viszont egy-két nappal később már hallhatjuk a sztorit tőle, a „nagy megmentőnk” szerepében, mert hát persze, hogy ő segített (amúgy nem).

Mi a tanulság? Sose tudod kiben bízhatsz meg, mert mindenkinek van olyan oldala amit csak másoknak mutat és elfelejti, hogy esetleg erről az oldaláról is tudsz.

Most ez egy rövidebb bejegyzés lett, de nem is olyan, mint a legtöbb eddigi, tényekkel alátámasztott, inkább csak egy személyes tapasztalatokon alapuló.

+A zene honnan a cím jött: https://www.youtube.com/watch?v=bVKfxnK0EXI

Egy korábbi bejegyzésben írtam a sorozatfüggőségről és a sorozatok negatív hatásairól, megígértem, hogy hozok érveket a sorozatnézés mellett is. Végülis, ha annyi ember szereti, csak nem lehet valami szörnyű, sátáni dolog. És tényleg nem az.

Először is fontosnak tartom leszögezni, hogy a mértéktartás nagyon fontos. Az előző cikkben is próbáltam azt kiemelni, hogy a probléma a túlzásba(!) vitt TV/laptop/telefon… előtt töltött idővel van. Nem maga a tevékenység a rossz, hanem az ahogyan sokan csinálják, az, amikor már ráfüggnek. Mértékkel még hasznosak is lehetnek a sorozatok, elég sok dologra.

1. Beszédtéma

Sokszor adódik olyan helyzet, hogy egyszerűen nem tudod miről beszélgess a másikkal. Erre egy-két sorozat nagyon jó megoldás lehet, hiszen, ha mindketten/mindannyian nézitek akkor meg tudjátok beszélni, kinek mi tetszett, mi nem tetszett, mennyire várjátok az új részt, kedvelitek az új szereplőt, minek kellett kiírni a régit… Ha pedig nem ugyanazt nézitek, mesélhettek a másiknak arról, amit ti kedvencetekről és esetleg még kedvet is kaphat hozzá, illetve ő is elmesélheti annak a sztoriját, amit ő néz, és így neked is lesz egy új ötlet, hogy mit nézz legközelebb.

2. Fejlesztheti a memóriát

Ha olyan sorozatot nézel, aminél, sokat kell várni a részekre az jó hatással lehet az emlékező képességedre, ugyanis így újra fel kell idézned az előző részben történteket, hogy értsd a soron következőt. Ez nem tűnik túlságosan megerőltetőnek, pedig ezzel is tudod edzeni az agyad.

3. Taníthat új dolgokat

A sorozatok világából rengeteg dolgot megtanulhatunk. És ilyenkor nem feltétlen kell a kifejezetten tudományos sorozatokra gondolni. Például nekem régi kedvencem az Anubisz házának rejtélyei, amiből rengeteg új információt tudhattam meg az egyiptomi kultúráról. Általában észre sem veszed miközben ilyen módon tanulsz és lehet, hogy több megmarad a fejedben, mint ha az iskolában hallottad volna ugyan ezeket a tényeket a száraz tananyagban.

4. Eladók szemszöge

Nekik kifejezetten jók a sorozatok, főleg, amikor valamelyiket nagyon felkapja a közönség. Ilyenkor rengeteg olyan terméket tudnak eladni, amit lehet, hogy ezek nélkül nem lenne ilyen könnyű. Pl. lehet, hogy már ez lesz a 40. telefontokod, de muszáj megvenned mert a kedvenc sorozatod logója van rajta, vagy a kisgyerekek képesek megvetetni egy füzetet a szüleikkel mert a kedvenc szereplőjük van rajta.

5. Nyelvtanulás

Nekem ez az egyik kedvenc indokom a sorozatozás mellett. Sok olyan rész/évad van, amit még vagy egyáltalán nem szinkronizáltak. De, ha az előző bejegyzésben leírtak szerint, szépen ráfüggtél egy sorozatra akkor kénytelen vagy (a legtöbb esetben) angolul tovább nézni. Először lehet nem könnyű egyszerre figyelni a feliratot és magát az epizódot, de szép lassan megérted azt is amit mondanak olvasás nélkül. Engem mostanra már kifejezetten zavar a magyar felirat, mert sok mondatot nem úgy fordítanak, ahogyan azt én tenném, így általában ki is kapcsolom ezt, vagy eleve nélküle nézem. Ameddig feliratosan nézel egy sorozatot, az megtanulsz gyorsabban olvasni. Onnantól pedig, hogy már meg is érted amit mondanak, javulhat a szókincsed és láthatod gyakorlatban is az angol nyelvet és ez szerintem sokkal jobb nyelvtanulási módszer mint, hogy az órákon magoljuk be a mondatokat, amiket utána úgysem fogunk használni.

6. Gondolkodás

Vannak sorozatok amik arra késztetnek, hogy gondolkodj. Például a bűnügyi sorozatoknál gyakran fordul elő, hogy mi már hamarabb összerakjuk, hogy ki tette mert közben már agyalunk rajta. Ennek lehet az ellentettje is amikor nem jövünk rá, de amint kapunk magyarázatot elkezdünk kattogni rajta, hogy ez eddig miért nem jutott eszünkbe. Esetleg olyan is lehet, hogy nincs konkrét lezárása egy sorozatnak, mert félbehagyták, várni kell a következő évadra vagy egyszerűen csak ilyen befejezést szántak neki. Ilyenkor sokszor akaratlanul is tovább gondoljuk a történetet.

+1 találtam témát két bejegyzéshez is. A sorozatok nélkül ezeket sem írtam volna meg.

Mostanában egyre gyakrabban tapasztaltam, hogy az emberek főleg a rossz dolgokra koncentrálnak és sokkal nehezebben veszik észre az élet boldog pillanatait. Pedig ezekből is akad bőven, csak tudnunk kell, hogyan engedhetjük be ezeket az életünkbe. És ha már tudjuk mire figyeljünk, láthatjuk, hogy az élet sokkal boldogabb is lehet.

Ha körülnézünk a buszon, a boltban, iskolában, munkahelyen a legtöbbször lehangolt, szomorú arcokat látunk. Inkább az lep meg manapság, ha valaki vidám. Régebben szokásom volt kis „teszteket” csinálni a buszon, hogy hányan mosolyognak vissza, ha rájuk vigyorgok. Elkeserítően alacsony volt ez a szám. Olyannyira, hogy a harmadik nap után már engem is kezdtek lehangolni a sok negatív vagy semmilyen visszajelzésekkel. Ez a pesszimizmus, negativitás pedig télen a folyamatos szürkeség és néhány egyéb személyes esemény után teljesen átragadt rám is, ami egyértelműen nem jó, így most szeretném az alább felsorolt változtatásokat elsőként saját magamon tesztelni.

Ahogy egy ismerősöm mondani szokta: „A boldogság csak döntés kérdése”. Úgyhogy most megpróbálok összegyűjteni pár dolgot, amivel könnyebben megláthatjuk a dolgok jó oldalát.

1. Gépek helyett emberek

Szinte mindenhol ott van velünk az okostelefon, sokaknál otthon a laptop/PC/tablet is és sokszor miután hazamegyünk csak ezeken keresztül kommunikálunk a másikkal. Iskolában szünetekben hiába vagyunk együtt, sokan csak a telefonjukat simogatják és fel sem tűnik, hogy körülöttük zajlik az élet (ha nem ugyanilyen emberekkel van körülvéve). Például suli után beültök valahova enni, tesztek pár kört amíg a buszra kell várni és egy csomó új infót megtudhattok a másikról. Meg amúgy is, nincs is annál jobb időtöltés, mint amikor azokkal lehet az ember, akiket szeret. És sokkal jobb amikor ott áll melletted egy hús-vér ember, nem csak egy chat-fej a telefonodon. Igen tudom könnyű ezt mondani miközben épp laptopról írok, mellettem pedig itt van a telefonom. De napközben próbálom a telefont a táskámban tartani és a lehető legkevesebbszer érte nyúlni (ami változó, hogy mennyire jön össze)

2. Ne idegeskedj azon, amit nem tudsz megoldani

Sokszor agyalunk feleslegesen olyan dolgokon, amiket már nem tudunk befolyásolni. Erre nagyon jó példák a dolgozatok: megírod legjobb tudásod szerint, beadod és utána még képes vagy két hétig azon izgulni, hogy hányas lesz. Pedig nincs értelme. Onnantól, hogy beadtad már nem tudsz rajta változtatni. Van egy másik jó példa is: az időjárás. Ha nevetsz, ha sírsz akkor is ugyanúgy esik az eső, fúj a szél vagy épp süt a nap. Ez ellen nem tudsz mit tenni. Próbáld meg a legjobbat kihozni a helyzetből és ne idegeskedj fölöslegesen miatta. Így rengeteg plusz aggódástól tudod megkímélni magad és esetleg más problémáid megoldására is több időd lesz.

3. Problémamegoldás

Ha már az előző pontban leírtak alapján sikerült egy kis idegeskedéstől megszabadítani, elkezdhetsz dolgozni azon, hogy azokat a problémáid, amelyekre hatással vagy mivel lehetne megoldani. Az sosem segít, ha csak félresöpröd ezeket (tapasztalatból tudom), mert így újra és újra előjönnek és mindig jobban zavarnak majd, mint előtte, így sokat javíthat a helyzeten, ha minél hamarabb nekilátsz ezek elintézéséhez.

4. Természet

Bármennyire is klisének hangzik, tényleg hangulatjavító hatása van a természet közelségének. Végülis, ki ne szeretné a madárcsicsergést (elnézést ha valaki tényleg nem szereti), vagy (ha már tavasz van) a kis virágokat az út szélén, árokparton? Engem a legjobban az erdő és a víz közelsége tud megnyugtatni, de ismerek olyat, aki az esőben szeret sétálni, vagy olyat, akinek szél zaja segít.

5. Tegyél másokat boldoggá

Nem kell itt világmegváltóan nagy dolgokra gondolni. Elég egy apró szívesség, egy kis kedvesség. Lehet, hogy valakinek csak arra van szüksége, hogy meghallgasd. Neked ez maximum 10 percbe telik, a másiknak pedig az egész hetét feldobhatod vele. Ilyen kis apróságok közé tartozik az is, ha mosolyogva ráköszönsz a buszsofőrre, eladóra, portásra, kinyitod mások előtt az ajtót, megdicsérsz valamit a másikon. Ha látod, hogy az illető elmosolyodik, örül a kedvességednek, az téged is boldogsággal tölt el.

6. Keresd az apró örömforrásokat

Alapjáraton nem gondolnánk, hogy szembejöhet velünk a boldogság. Vagy mégis? A kisgyerekek általában kifejezetten boldogok szoktak lenni. Mert észreveszik a legapróbb jó dolgokat is és képesek nekik örülni. Vagy például ott vannak a kutyák, már attól feldobódnak, hogy hazaérsz és megsimized őket. Vedd észre, hogy süt a nap, az árokparti kis virágokat! Lásd, hogy az a lány, akit az utcán láttál a kedvenc zenekarod pólójában volt, a srác, aki elsétált melletted hasonlít a kedvenc könyv/filmszereplődre. Örülj annak, hogy hallottál egy jó zenét, olvastál egy jó cikket. Próbálj mindent optimistaként szemlélni. Ha keresed, egyre több ilyen apróságot veszel észre, ami még egy rosszabb napon is képes lehet felvidítani. Nekem most ilyen örömforrás az is, hogy csak pár napja üzemel a blog, mégis már van, aki várja ezt a bejegyzést.

7. Néha legyél szomorú

Most azt gondolhatja pár olvasó, hogy mi van? Egész eddig arról volt szó, hogy minél boldogabbak legyünk, most meg legyünk szomorúak? Igen, tudom ez így furának tűnhet, de máris megmagyarázom. Vannak olyan élethelyzetek amelyekkel tényleg nem tudsz mit kezdeni, és nem is könnyű elfogadni (például valakinek a halála) és igenis ilyenkor szomorúak vagyunk. Nem fognak felvidítani a virágok és kis kedvességek. Ilyenkor hagyd meg magadnak az időt arra, hogy búslakodj (de ne ess túlzásba) mert csak így fogod tudni később lezárni magadban. Így bármilyen furcsa is az igazi boldogsághoz szükség van erre a letörtségre is.

Így első körben ezeket sikerült összeszednem. Remélem lesz, akinek tudtam ezzel valamennyit segíteni megtalálni a mindenki által olyannyira keresett boldogságot.

Manapság mindenki néz valamilyen sorozatot, legyen az romantikus, tudományos, krimi, fantasy… mindenki megtalálja a neki valót. Nem kell rá heteket várni, hogy új részek legyenek, nem kell arra várni, hogy mikor lesz már a tévében, hiszen nagy részük egy kattintással elérhető. Miért függünk rájuk ennyire? Miért van az, hogy sokszor jobban érdekel egy szereplő sorsa, mint a saját életünk? Miért határozzák meg ennyire az életünk?

Akkor döbbentem rá, mennyire nagy hatással vannak ránk a sorozatok amikor lejátszódott ez a beszélgetés köztem és húgom között:

-Szeretnél valamit átbeszélni a szóbelire?
-Most hagyjál, depizek. Lehet, hogy meghal az egyik szereplő a sorimban. De még nem biztos, nála sosem lehet tudni.

Most komolyan, ennyire fontosak nekünk ezek a karakterek? Nemrég halt meg húgom macskája és mégis jobban megviseli, hogy lehet meghal az egyik szereplő (végül kiderült, nem hal meg).

Szerintem ez nem normális. Miután neten utána olvastam a témának, kiderült, hogy sokan foglalkoznak ezzel és nem csak nekem tűnt fel a dolog irrealitása. Lássuk a sorozat-függőség okait és hatásait.

Egy átlagos epizód 40-45 perces, ebből vannak, akik képesek egyhuzamban akár 10-et is megnézni. De most csak kisebb számokban gondolkodva, megnézel 3-4 részt, ami még nem is tűnik soknak, de 1,5-2 órát elvesz az életedből. 2 óra semmittevés. Csak ülsz/fekszel a képernyő előtt és rosszabb esetben tényleg nem csinálsz semmit közben. Ha csak a fizikai hatásait nézzük nem tesz túl jót az egészségünkkel ez.

A legtöbb sorozatgyártó cliffhanger-hatásra megy rá. Ezek azok a részek egy-egy epizód végén amikor nyitva hagynak egy kérdést, nem derül ki a folytatás. Muszáj megtudnod mi fog történni. Tényleg összejönnek? Lelepleződik? Meghal? Mi lesz most? Ez teszi izgalmassá a sorozatot, mi pedig az izgalom miatt leszünk függők. Ez egyfajta kényszert kelt bennünk arra, hogy meg kell nézni még egy részt, meg kell tudnunk a folytatást. Az epizódok végére csak egy kisebb cliffhangert tesznek, míg az évadok végén általában egy nagyobb fordulat vár minket, arra ösztönözve, hogy nézzük még tovább a sorozatot. Biológiai szinten is ösztönöz minket a folytatásra, akár a tudatunk alatt is.

Egy másik megközelítés szerint a sorozatokba menekülünk a valóság elől. Ott minden vidámabb, szebb, érdekesebb, így hamis elvárásokat is ébreszthet magunkban a valós világgal szemben. Minden sorozatban találunk valakit, akinek szívesen a bőrébe bújnánk és amíg a sorozatot nézzük, úgy érezhetjük mintha mi is ott lennénk vele. Gyakran akár „szerelmesek” is lehetünk a karakterekbe. Ezért is minél több időt szeretnénk eltölteni az adott világban, az adott „emberekkel”.

Azt, hogy egyre több részt nézünk meg az agyunk egyfajta teljesítményként fogja fel. Olyan, mintha minden egyes epizóddal egy szinttel feljebb lépnénk. Így minden „szintlépés” után az agyunkban boldogsághormon termelődik, így a saját testünk ösztönöz minket arra, hogy folytassuk a tevékenységet.

Ott van még az is, hogy ha este nézzük a sorozatot, a képernyő fénye miatt nehezebben tudunk elaludni. És ha már nem alszunk, akkor miért ne néznénk meg még egy részt? És akkor már még egyet, aztán megint nem tudunk elaludni, úgyhogy még egyet. És ez megint egy ördögi körré teljesedik ki. Mire észbe kapunk már reggel van, mi pedig semmit nem aludtunk.

Tekintve, hogy eddig nagyrészt azt ecseteltem, miért nem jó sorozatot nézni, szeretnék a mellettük is érvelni egy kicsit. Mivel ez már egy nagyon hosszú bejegyzés lenne így a sorozatok másik oldalát egy másik bejegyzésre tartogatom. És remélem ebből is szeretnétek „még egy részt!”.

forrás:
http://mindset.co.hu/a-kepernyo-csapdajaban-mit-kell-tudni-a-sorozatfuggosegrol/