Szinte nincs is olyan ember, akinek ne lenne valamiféle véleménye a testfestésről. Én személy szerint odáig vagyok érte, ezért úgy döntöttem indítok egy sorozatot a témával kapcsolatban. Kezdve a tetoválások kialakulásával és történetével.

A tetoválás azon kevés dolog közé tartozik, ami egyaránt megtalálható a fejlett nyugati és a törzsi kultúrákban is. Szinte minden korban az emberi élethez kapcsolódott, igaz más-más módon. Maga a tattoo szó a tahiti "tatau" szóból ered, jelentése: nyomot hagyni valamin.

Valószínűleg véletlennek köszönhetjük a tetkók létezését, feltehetőleg az ősemberek sebeibe kerülő kosz és korom volt, ami elindította ezt az egészet. Az első ismert emberi tetoválás az Alpokban talált kb. 5300 éves Ötzi testét díszítik. Bőrén egy keresztet és néhány párhuzamos vonalat láthatunk. Jelentésük és az, hogy milyen technikával készültek nem ismert. Időszámításunk előtti IV. évezredből maradtak ránk olyan egyiptomi szobrok, amelyeken tetoválást ábrázolnak. Egy thébai múmián is találtak egyértelmű festéknyomokat. Kerültek elő ebből az időből mezopotámiai agyagszobrok is amelyeken tetoválás-szerű minták fedezhetők fel.

A görög korban a trákok a nemesség jelképének tekintették a testfestést. Maradtak fenn festmények frig és trák tetovált karú nőkről az i. e. V. századból. A görög katonák rangjuk jelzésére használták a tetkókat. A Pénelopé (görög) név jelentése: "csíkok az arcon". A rómaiak bűnözők és rabszolgák bőrébe véstek jeleket.Véres sebeket véstek az emberek bőrébe, majd különböző anyagokat dörzsöltek a friss sebbe (pl: szén, rozsda, növények…) További írásos emlékeket találhatunk az ókori időkből az asszírok, agathürzek, mosszirok, piktek és skótok tetoválásairól.

Japánban a 720-as években egy krónika említi az akkoriban megszokott vallási témájú, főként az arcot díszítő tetoválásokat. A színes minták csak az 1700-as években jelentek meg a közemberek testének díszítése érdekében.

Az afrikai törzseknél az arcukon lévő tetoválásból meg lehet állapítani melyik törzshöz tartozik az illető. Új-Zélandon pedig egy halott tiszteletére készített szobornál gondosabban odafigyelnek a tattoo minták pontos ábrázolására, mint az arcvonásokra. Maori, szamoai és hawaii törzsek tetoválásai a mai „divatban” is elterjedtek. 

Európába matrózok hozták be a tetkókat újra az 1600-as években. A 19. század második felében Magyarországon az arisztokrácia körében terjedt el, így pl. gróf Széchenyi István is rendelkezett tetoválással. A 19-20. századbanelsősorban a börtönökben használták., főként annak jelzésére, hogy a társadalmi rendszeren kívül állnak. Minden tetoválásnak megvolt a maga jelentése. A könnycsepp gyilkosságot, a nyolcágú csillag tolvajlást, a sellő pedig gyermekek molesztálását jelentette.

Egy 1948-ban talált szinte teljesen konzerválódott férfi majdnem teljes testét beborítják a mágikus, illetve realisztikus állatfigurák.

A 20. század végére a lázadás egyik fontos jelképe volt, így főként punkok és rockerek tetováltattak, bizarr és felhívó jellegű mintákat. Ők is azt akarták szimbolizálni, hogy a rendszeren kívül állnak.

A 21. századra széles körben elterjedtek a tetoválások. Ebben nagy szerepet kaptak a sztárok és a média. Ma már minden negyedik 18-30 év közötti ember visel a testén valamilyen tetoválást, függetlenül attól, hogy a társadalomban milyen helyet foglal el. Korunk sokszínűsége látszódik a ma meglevő technikák és minták változatosságából is, hiszen szinte végtelennyi motívum kerülhet fel a testünkre.

Egy korábbi bejegyzésben írtam a sorozatfüggőségről és a sorozatok negatív hatásairól, megígértem, hogy hozok érveket a sorozatnézés mellett is. Végülis, ha annyi ember szereti, csak nem lehet valami szörnyű, sátáni dolog. És tényleg nem az.

Először is fontosnak tartom leszögezni, hogy a mértéktartás nagyon fontos. Az előző cikkben is próbáltam azt kiemelni, hogy a probléma a túlzásba(!) vitt TV/laptop/telefon… előtt töltött idővel van. Nem maga a tevékenység a rossz, hanem az ahogyan sokan csinálják, az, amikor már ráfüggnek. Mértékkel még hasznosak is lehetnek a sorozatok, elég sok dologra.

1. Beszédtéma

Sokszor adódik olyan helyzet, hogy egyszerűen nem tudod miről beszélgess a másikkal. Erre egy-két sorozat nagyon jó megoldás lehet, hiszen, ha mindketten/mindannyian nézitek akkor meg tudjátok beszélni, kinek mi tetszett, mi nem tetszett, mennyire várjátok az új részt, kedvelitek az új szereplőt, minek kellett kiírni a régit… Ha pedig nem ugyanazt nézitek, mesélhettek a másiknak arról, amit ti kedvencetekről és esetleg még kedvet is kaphat hozzá, illetve ő is elmesélheti annak a sztoriját, amit ő néz, és így neked is lesz egy új ötlet, hogy mit nézz legközelebb.

2. Fejlesztheti a memóriát

Ha olyan sorozatot nézel, aminél, sokat kell várni a részekre az jó hatással lehet az emlékező képességedre, ugyanis így újra fel kell idézned az előző részben történteket, hogy értsd a soron következőt. Ez nem tűnik túlságosan megerőltetőnek, pedig ezzel is tudod edzeni az agyad.

3. Taníthat új dolgokat

A sorozatok világából rengeteg dolgot megtanulhatunk. És ilyenkor nem feltétlen kell a kifejezetten tudományos sorozatokra gondolni. Például nekem régi kedvencem az Anubisz házának rejtélyei, amiből rengeteg új információt tudhattam meg az egyiptomi kultúráról. Általában észre sem veszed miközben ilyen módon tanulsz és lehet, hogy több megmarad a fejedben, mint ha az iskolában hallottad volna ugyan ezeket a tényeket a száraz tananyagban.

4. Eladók szemszöge

Nekik kifejezetten jók a sorozatok, főleg, amikor valamelyiket nagyon felkapja a közönség. Ilyenkor rengeteg olyan terméket tudnak eladni, amit lehet, hogy ezek nélkül nem lenne ilyen könnyű. Pl. lehet, hogy már ez lesz a 40. telefontokod, de muszáj megvenned mert a kedvenc sorozatod logója van rajta, vagy a kisgyerekek képesek megvetetni egy füzetet a szüleikkel mert a kedvenc szereplőjük van rajta.

5. Nyelvtanulás

Nekem ez az egyik kedvenc indokom a sorozatozás mellett. Sok olyan rész/évad van, amit még vagy egyáltalán nem szinkronizáltak. De, ha az előző bejegyzésben leírtak szerint, szépen ráfüggtél egy sorozatra akkor kénytelen vagy (a legtöbb esetben) angolul tovább nézni. Először lehet nem könnyű egyszerre figyelni a feliratot és magát az epizódot, de szép lassan megérted azt is amit mondanak olvasás nélkül. Engem mostanra már kifejezetten zavar a magyar felirat, mert sok mondatot nem úgy fordítanak, ahogyan azt én tenném, így általában ki is kapcsolom ezt, vagy eleve nélküle nézem. Ameddig feliratosan nézel egy sorozatot, az megtanulsz gyorsabban olvasni. Onnantól pedig, hogy már meg is érted amit mondanak, javulhat a szókincsed és láthatod gyakorlatban is az angol nyelvet és ez szerintem sokkal jobb nyelvtanulási módszer mint, hogy az órákon magoljuk be a mondatokat, amiket utána úgysem fogunk használni.

6. Gondolkodás

Vannak sorozatok amik arra késztetnek, hogy gondolkodj. Például a bűnügyi sorozatoknál gyakran fordul elő, hogy mi már hamarabb összerakjuk, hogy ki tette mert közben már agyalunk rajta. Ennek lehet az ellentettje is amikor nem jövünk rá, de amint kapunk magyarázatot elkezdünk kattogni rajta, hogy ez eddig miért nem jutott eszünkbe. Esetleg olyan is lehet, hogy nincs konkrét lezárása egy sorozatnak, mert félbehagyták, várni kell a következő évadra vagy egyszerűen csak ilyen befejezést szántak neki. Ilyenkor sokszor akaratlanul is tovább gondoljuk a történetet.

+1 találtam témát két bejegyzéshez is. A sorozatok nélkül ezeket sem írtam volna meg.

Manapság mindenki néz valamilyen sorozatot, legyen az romantikus, tudományos, krimi, fantasy… mindenki megtalálja a neki valót. Nem kell rá heteket várni, hogy új részek legyenek, nem kell arra várni, hogy mikor lesz már a tévében, hiszen nagy részük egy kattintással elérhető. Miért függünk rájuk ennyire? Miért van az, hogy sokszor jobban érdekel egy szereplő sorsa, mint a saját életünk? Miért határozzák meg ennyire az életünk?

Akkor döbbentem rá, mennyire nagy hatással vannak ránk a sorozatok amikor lejátszódott ez a beszélgetés köztem és húgom között:

-Szeretnél valamit átbeszélni a szóbelire?
-Most hagyjál, depizek. Lehet, hogy meghal az egyik szereplő a sorimban. De még nem biztos, nála sosem lehet tudni.

Most komolyan, ennyire fontosak nekünk ezek a karakterek? Nemrég halt meg húgom macskája és mégis jobban megviseli, hogy lehet meghal az egyik szereplő (végül kiderült, nem hal meg).

Szerintem ez nem normális. Miután neten utána olvastam a témának, kiderült, hogy sokan foglalkoznak ezzel és nem csak nekem tűnt fel a dolog irrealitása. Lássuk a sorozat-függőség okait és hatásait.

Egy átlagos epizód 40-45 perces, ebből vannak, akik képesek egyhuzamban akár 10-et is megnézni. De most csak kisebb számokban gondolkodva, megnézel 3-4 részt, ami még nem is tűnik soknak, de 1,5-2 órát elvesz az életedből. 2 óra semmittevés. Csak ülsz/fekszel a képernyő előtt és rosszabb esetben tényleg nem csinálsz semmit közben. Ha csak a fizikai hatásait nézzük nem tesz túl jót az egészségünkkel ez.

A legtöbb sorozatgyártó cliffhanger-hatásra megy rá. Ezek azok a részek egy-egy epizód végén amikor nyitva hagynak egy kérdést, nem derül ki a folytatás. Muszáj megtudnod mi fog történni. Tényleg összejönnek? Lelepleződik? Meghal? Mi lesz most? Ez teszi izgalmassá a sorozatot, mi pedig az izgalom miatt leszünk függők. Ez egyfajta kényszert kelt bennünk arra, hogy meg kell nézni még egy részt, meg kell tudnunk a folytatást. Az epizódok végére csak egy kisebb cliffhangert tesznek, míg az évadok végén általában egy nagyobb fordulat vár minket, arra ösztönözve, hogy nézzük még tovább a sorozatot. Biológiai szinten is ösztönöz minket a folytatásra, akár a tudatunk alatt is.

Egy másik megközelítés szerint a sorozatokba menekülünk a valóság elől. Ott minden vidámabb, szebb, érdekesebb, így hamis elvárásokat is ébreszthet magunkban a valós világgal szemben. Minden sorozatban találunk valakit, akinek szívesen a bőrébe bújnánk és amíg a sorozatot nézzük, úgy érezhetjük mintha mi is ott lennénk vele. Gyakran akár „szerelmesek” is lehetünk a karakterekbe. Ezért is minél több időt szeretnénk eltölteni az adott világban, az adott „emberekkel”.

Azt, hogy egyre több részt nézünk meg az agyunk egyfajta teljesítményként fogja fel. Olyan, mintha minden egyes epizóddal egy szinttel feljebb lépnénk. Így minden „szintlépés” után az agyunkban boldogsághormon termelődik, így a saját testünk ösztönöz minket arra, hogy folytassuk a tevékenységet.

Ott van még az is, hogy ha este nézzük a sorozatot, a képernyő fénye miatt nehezebben tudunk elaludni. És ha már nem alszunk, akkor miért ne néznénk meg még egy részt? És akkor már még egyet, aztán megint nem tudunk elaludni, úgyhogy még egyet. És ez megint egy ördögi körré teljesedik ki. Mire észbe kapunk már reggel van, mi pedig semmit nem aludtunk.

Tekintve, hogy eddig nagyrészt azt ecseteltem, miért nem jó sorozatot nézni, szeretnék a mellettük is érvelni egy kicsit. Mivel ez már egy nagyon hosszú bejegyzés lenne így a sorozatok másik oldalát egy másik bejegyzésre tartogatom. És remélem ebből is szeretnétek „még egy részt!”.

forrás:
http://mindset.co.hu/a-kepernyo-csapdajaban-mit-kell-tudni-a-sorozatfuggosegrol/