Introvertált, extrovertált… elég felkapott szavak, pedig sokan nincsenek tisztában a jelentésükkel. Az extrovertáltak nagyobb hangúak, könnyebben barátkoznak, az introverziós személyiségek befelé fordulok és nem barátkoznak olyan könnyen (általában). Természetesen mindkét jellemzés ki van sarkosítva, hiszen simán lehet egy introvertáltnak rengeteg barátja, az extrovertált meg lehet nem szeret bulikba járni.

Én határozottan az introvertáltak közé tartozom és mivel úgy vettem észre, hogy sok extrovertáltnak problémája akad világunk megértésével, szeretném elmagyarázni hogyan látunk néhány dolgot. Persze ez sem egységes minden emberre nézve, csak a saját véleményem.

Először is szeretünk egyedül lenni, de nem vagyunk magányosak. Sokan sajnos nem értik a két szó közti különbséget. Szeretünk elvonulni olvasni, rajzolni, írni, zenélni, festeni, filmet nézni… és ezek nagy része egyedüli tevékenység. Mellette szívesen vagyunk a barátainkkal is. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy az introverz emberek nem járnak szórakozni sem. Ezt teljességgel meg tudom cáfolni. Én személy szerint imádok koncertekre járni, csak utána szükségem van egy kis én-időre. Ugyanez van a sulinál is. Szeretem, hogy hétvégén nem találkozom az osztálytársaimmal mert így „ki tudom pihenni” őket, hétfőn pedig örülök, hogy látom őket.

Ha már bulik és szórakozás, sokszor olyannak látnak mintha nem élveznénk. Pedig mi nagyon is jól tudjuk magunkat érezni. Lehet, hogy egy extrovertált emberkének szomorúnak tűnünk, mert végig a fal mellett vagy a leghátsó sorban állunk, de nekünk lehet az életünk egyik legjobb bulija. (Jó a legjobb koncerteken azért én is tudok tombolni)

Szeretjük a természetet. Vannak olyan időszakaim amikor szobanövényekhez képest is sokat vagyok a négy fal között, de amint kisüt a nap az a minimum, hogy sétálok egyet az utcában. Ha elég jó idő van szeretem kihasználni a nagy udvar nyújtotta lehetőségeket és kint táncolni, a kiserdőnkben piknikezni vagy csak az állatokkal játszani. Sajnos már nincsen cicánk, de amíg volt szinte már benn lakott a szobámban annyira szerettem a társaságát. Amennyire tudom szeretni a ragyogó napsütést, ugyanannyira szeretem amikor esik az eső. Ilyenkor kimegyek a teraszra (jobb időben az udvarra) vagy csak kinyitom az ablakot és hallgatom ahogyan kopognak a cseppek. Amit ilyenkor különösen szeretek az az esőillat, annyira jó ilyenkor beleszagolni a levegőbe. A lényeg, hogy az introvertáltak általában szeretik a természetet (falusiként lehet én kicsit jobban is).

A szobánk menekülőhelyként szolgál. Én konkrétan művészbarlangnak hívom a szobám. Ez az a hely ahová egy hosszú nap végén (vagy közepén) elvonulhatunk a többi ember elől feltöltődni. Itt vannak a filceim, könyveim, gitárom, jegyzetfüzeteim, a gépem és minden, ami nekem fontos. Hiába rendetlen gyakran a szobám, én kiigazodom rajta. Azt szoktam mondani, hogy a saját rendem van itt. Mások lehet meg is őrülnének ennyi időt töltenének a szobájukban, de én (és feltételezem a többiek is) innen nyerem az energiám nagy részét.

Még egy téves információ az introvertáltakról: nem szeretünk beszélni. De még mennyire, hogy szeretünk beszélni, csak nem mindegy miről és kinek. Például a „small-talk”-okat inkább kikerülnénk (ilyen amikor valakivel egy liftben utazol és elkezdtek a ”nagyon” érdekes időjárásról beszélgetni), de ha valaki a kedvenc témánkat hozza szóba (nálam pl. állatok, rajzolás, írás…) szinte be se áll a szánk. A filcekről simán le tudok nyomni egy 2 órás kiselőadást megállás nélkül, de ha valami olyan téma van amihez annyira nem értek/nem érdekel, akkor tényleg szinte meg sem szólalok, vagy a reakcióm kimerül abban, hogy „Ahha”. Sajnos emiatt gyakran tűnök érdektelennek, pedig csak nincs hozzászólnivalóm a témához. Az állításnak, amiből kiindultam olyan formán igazat tudok adni, hogy nem szeretünk feleslegesen beszélni. Amikor nem érezzük szükségét akkor nem beszélünk, de amúgy tudunk.

Mivel ilyen csendesek is tudunk lenni egy extrovertáltaktól harsogó világban nemigazán gondolják, hogy esetleg sokra is vihetnénk. Pedig az introvertáltak is lehetnek kifejezetten sikeres emberek. Sőt egy olyan csapatban, ahol mindenkinek megvan a saját feladata egy introvertált vezetővel bizonyítottan sokkal jobb eredményeket érhetnek el. Igaz, hogy egy olyan munka, ahol sokat kell szerepelni nem éppen nekünk való.

Jobban szeretünk írásban kommunikálni. Ez a mondat tökéletesen igaz. Mi sem bizonyítaná ezt jobba, hogy én most nem a YouTube-ra töltök fel videókat, hanem itt írom nektek ezt a cikket. Az, írásbeliség vonatkozik pl a pályázatokra, rendelésekre vagy minden másra, aminél előfordulhat, hogy telefonon hívnak. Ezeknél az eseteknél mindig azon drukkolok, hogy e-mailben jelezzenek vissza, esetleg SMS-ben, csak ne kelljen beszélnem idegenekkel. Volt már olyan, hogy hívtak és én sokáig nem mertem felvenni (igazából nem tudok racionális választ adni arra, hogy miért nem) pedig fel kellet volna. Ilyen volt, amikor a kismotoros jogsit csináltam és mint utólag kiderült (mire nagy nehezen felvettem) az oktató hívott, hogy a vizsgaidőpontot egyeztessük le. Vásárolni is jobban szeretek online, mint bemenni a boltba, még akkor is ha az gyorsabb lenne. A lényeg, hogy elsősorban idegenekkel szemben maximum írásban kommunikáljunk (igazából szerintem sokszor az se kéne).

Ha rákeresünk az introvertált kifejezésre még sok hasonló megállapítást találhatunk, nekem most gyorsan ezek jutottak az eszembe. (És mostanra értem el egy bejegyzésnek megfelelő szövegmennyiséget) Ha valakit jobban érdekel a téma, a világunk akkor nyugodtan nézzen utána. Lehetséges, hogy később még én is írok róla... meglátjuk, hogy alakul.

 Ha még több hasonló kép érdekel: http://introvertdoodles.com/

Azoknak akiket érdekel a téma és tudnak angolul  tudok egy videót is ajánlani: