Nem arról van szó, hogy maga az évszak tűnt volna el, vagy az időjárás miatt maradna el csak arról, hogy amit eddig jelentett a pihenés, a szünet, a vakáció kimaradt belőle.
Júniusban úgy indultam neki, hogy ez a szünet más lesz. Nem fogom minden napomat betáblázni, nem fogok egész nyáron rohanni. Szerintetek most mit csinálok? Jó, most éppen írok, de egyébként futkosok és csak kapkodom a fejem milyen gyorsan telik az idő. Barátaim már viccelődtek azzal, hogyha látnak valamit elsuhanni, akkor az biztosan én vagyok.
Nem vállaltam munkát nyárra, nem jelentkeztem táborokba, naivan remélve, hogy így lesz időm pihenni. Ehhez képest most még arra sincs kapacitásom, hogy a barátaimmal töltsem a szabadidőmet hiszen, ha esetleg én ráérnék, akkor másnak nem jó.
Rohanok a nyelvtanfolyamra, onnan megyek boltba, nagynehezen hazaérek, főzök, eszem, tanulok és eltelt egy nap. Vagy egész nap itthon vagyok, takarítok, főzők, amit tudok itthonról elintézek, ha akad időm és terem táncra gyakorlok, szüleimmel beszélgetek egy kicsit és megint eltelt egy nap.
Csodálkozva nézem mindössze 2 évvel fiatalabb húgomat, aki egész nap a TV vagy a laptop előtt fekszik, mindössze annyi mozgásra képesen, hogy a sorozat következő részét elindítsa és nem értem. Nem értem hogyan tud hetek óta ebben az állapotban létezni. Egy jó ideje mondogattam neki, hogy szeretnék én is egy ilyen nyugodt napot. Több mint egy hónap után megkaptam. Egy nap amikor nem kell semmit csinálnom. És nekem ennyi elég is volt. Nem is bírtam ki az egész napos fetrengést.
Rá kellett jönnöm, nem magától tűnik el a vakáció, én vagyok az, aki szép lassan eltűntettem magamnak.
