Ez most egy tőlem nem megszokott bejegyzés lesz, egy történet.

Nika hirtelen egy házban találta magát, ami nem volt idegen számára, de nem volt az otthona sem. Járt már itt korábban és mégsem tudta hol van. Már álmodott erről a helyről többször is, nem ez volt az első alkalom. Ragyogó napsütés áradt be az ablakokon, kinn az ég tiszta volt. A hatalmas nappaliban egy kanapé és egy tv foglalt helyet. Az ablakokon kívül nem volt más kifelé vezető út. Innen csak felfele vezetett az út egy egyszerű lépcsővel. Megpróbálta bekapcsolni a tévét, de ahogy korábban, most sem működött. Mi máshoz is kezdhetett volna? Felment, követve ösztöneit és néhány emlékfoszlányt az előző látogatásából. Tudta, hogy ott várja őt valaki vagy valami. Elindult, fel lassan lépkedve a lépcsőfokokon. Körben 5 sima fehér ajtóval találta szembe magát. Mindegyik ajtó alól fény szűrődött ki. De az egyik, a baloldali fényét egy árny törte meg. A formáját nem lehetett kivenni, nem tudta élő ember-e vagy tárgy. Kíváncsi volt, de bátortalan. A középső ajtón próbált először bejutni. Nem ment, zárva volt. Próbálkozott a másik hármon is. Nem meglepő, itt sem jutott be. Még sosem sikerült összeszedni bátorságát, hogy megpróbálja az utolsót. Ilyenkorra mindig vége van. Mindig felébred mire odáig jutna. Most nem. Nem történt semmi.

dark álom ébredés Nika story sötétség

-Csak nem lesz belőle baj - gondolta. Odament az ötödik ajtóhoz. Lenyomta a kilincset és nem meglepő módon kinyílt. Bent a szoba jobb oldalán egy ágy állt, baloldalt egy íróasztal, tele rajzokkal. Kiderült mi, vagyis inkább ki állta a fény útját. A szoba közepén egy kapucnis emberke ült, lehajtott fejjel. Nem mozdult. Nem reagált arra sem, hogy valaki belépett a szobába. Ez pedig egyre kíváncsibbá tette Nikát.

Odament az asztalhoz, ahol a rajzokat látta. Nagyrészük csak fekete firka volt, de akadt köztük néhány figura és tájkép is. Magányos fák, elhervadt virágok és szörnyek, démonok. Hatalmas gonosz karmok, éles fogak, voltak magas és vékony, vagy épp alacsonyabb de annál rémesebb alakok. A közös mindben a fekete volt. És a lendületes vonalak, amiken látszott, hogy valószínűleg haraggal rajzolták őket. Egyetlen dolog volt más színű, a szemük. Élénk vörös, ami szinte világított. Félelmetesek - gondolta. Miután végignézte a rajzokat a tekintete a szoba közepén ülő, még mindig mozdulatlan alakra vándorolt.

dark álom ébredés Nika story sötétség

Teljesen szürkébe öltözött, a kapucni pedig egész arcát takarta. Nika nem tudta mit kezdjen a helyzettel. Idáig még sosem jutott el. Nem mert megszólalni, vagy hozzáérni. Tekintve, hogy még mindig nem történt igazából semmi megérintette a srácot (legalábbis testalkata erre engedett következtetni). Nem mozdult. Nem történt semmi. Még mindig. Egy hirtelen ötlettől vezérelve leemelte a csuklyát a fejéről. Sokféle dologra számított de erre nem. A fiú szeme helyén csak sötétség volt. Arcán mintha fekete könnyek futottak volna végig. Nika azt hitte rosszul lát, de nem. Az idegen szemei kifolytak helyükről, a sötét könnyek pedig egyre lejjebb csúsztak arcán. Felemelte fejét és csak annyit mondott:

-Engem már nem bánthatnak.

dark álom ébredés Nika story sötétség

Ezzel a kinti napsütés hirtelen elszállt, sötétség borult a világra. Az ablak betörött és egy sikoly hangzott. Még Nika sem tudta, hogy ez az ő hangja-e vagy másé. A sötétség szép lassan betöltötte a szobát végigkúszott a falakon, a padlón egyenesen Nikát célozva. Kimenekült az ajtón de már az is feketévé változott. Ahogy a másik négy ajtó is. Mindegyik alól a sötétség szivárgott át. Nika lemenekült a lépcsőn és visszanézve már nem látta az ajtókat, sőt a lépcső tetejét se csak a mindent elnyelő sötétséget. - Vége kell, hogy legyen. Véget kell már érnie - gondolta.

dark álom ébredés Nika story sötétség

A nappaliban sem talált menedékre. Innen nem mehetett sehová, s a sötétség csak egyre nőtt. Elérte őt és ezzel együtt a rajzokon látott démonok is. Most biztos volt benne, ő sikít. A vörösen ragyogó szemek szinte belé hatoltak minden erejétől megfosztva. És megértette miért mondta a fiú, amit mondott. Keresett valamit, amivel küzdhet, de nem talált. Mintha a feketeségen és démonokon kívül semmi nem lenne, mintha minden más beleolvadt volna a sötétbe. Érezte a démonok sokaságát, érezte a fájdalmat, amit okoznak. Nem kellett volna bemennie oda, csak fel kellett volna ébrednie, mint minden más alkalommal. De most máshogy történt. A szörnyek már elviselhetetlen fájdalmat okoztak, elkezdett sírni. Érezte, hogy ez más, mint amikor csak a fájdalom vagy szomorúság miatt sír. A könnyek sűrűek voltak és még nagyobb fájdalmat okoztak.

És már tudta, ugyanaz vár rá, mint a fiúra a kapucniban. Most ott ül ő a második szobában és várja a következőt, aki soha nem ébred fel álmából.

dark álom ébredés Nika story sötétség